Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


                                                                           A farkas



Rend: Fissipedia (-Carnivores)

Család: Canidae

Faj: Canis Lupus L. román elnevezése: Lupul

 

Kép


A farkas az erdők és a nádasok lakója. Hazánkban leginkább a dombos és hegyes vidékek erdeiben ritkábban a mezőségen és az alföldön terjedt el.
Bundájának színe a sarki farkas fehér színétől egészen az Észak Amerikában élő timber farkas fekete színéig változó.
Az Európai farkas, amely nálunk is él, felső teste szürkés-barna fekete árnyalattal, az alsó teste szürkés-sárga fehér árnyalattal. Nyáron vöröses, télen a szürkés szín dominál a szőrzetében, a fedőszőrök között mindig vannak gyapjúszőrök, ami a kutyánál hiányzik.
Megjelenése a német juhászkutyáéhoz hasonló, de a mellkasa nem olyan erőteljes a nyaka vastagabb , a feje szélesebb,robusztusab fülei elállóak. Szemei ferdén ülnek, a pupilla kerekded.
Testhossza: 100-160 cm, farka: 30-50 cm hosszú. Marmagassága: 50-100 cm, testtömege: 25-80 kg - ót is elérheti a kifejlett egyedek közt, nagy lehet, az eltérés befolyásolja, hogy milyen környezetben élnek.
A vadászók megkülönböztetnek úgynevezett „hegyi farkast” az Északi és a Keleti Kárpátokban élő nagyobb testű, sötétebb színű példányokat és az ún. „nádi farkast”, amely sokkal kisebb, vékonyabb testalkatú vörösebb színű a Prutón túlról egészen a Duna deltájáig terjednek el.
Átlagsebessége óránként 40 km, de nem a sebesség, hanem a kitartás teszi nagyszerű vadásszá. Kezdetben tempója 15-20 km/h, majd a végső szakaszában eléri az 55-60 km/h sebességet, ezért van, hogy az üldözött vadnak semmi esélye a falka elöl a túlélésnek. Zsákmányát gyakran 25-60 km keresztül üldözi.
Az erdőn – mezőn járó ember kimondottan télen ,amikor a nyomok „képei” kiválóan látszanak, megfigyeli és tanulmányozza –vajón mi is lehetett? Farkas vagy egy kutya. Ezért szeretném ezt a témát bővebben bemutatni.
A farkas és a kutya nyomképe közötti különbséget az 1 ábra segítségével mutatóm be.

Kép

                          A farkas és a kutya nyomképe.

Az első fontos megkülönböztető bélyeg a nyom mérete. A farkas nyoma nagyobb, átlagos szélessége 65 mm, hossza 90 mm. Tehát legfeljebb egy nagytestű kutya nyomát lehetne összetéveszteni egy fiatal farkaséval. A farkas nyoma azonban alakra is más, amint azt a méretei is mutatják, nyújtott formájú, míg a kutyáé kerekded. A farkas első két ujja közelebb áll egymáshoz, a rajtuk levő karmok lenyomata egymás fele forduló, sokszor majdnem összeérnek, míg a kutya karmai szétállók. A farkas nyomán az első két ujjpárna mögött meg lehet húzni úgy egy egyenest, hogy az ne metssze a hátsó két ujjpárnát, a kutya nyomáén pedig nem. További különbség fedezhető fel a talppárnák esetében. A farkas hátsó lábán a talppárna hátsó része lekerekített, a kutyánál öblös és szélesebb.
 Lépésben a farkas hátsó lábaival az elsők nyomába lép és zsinóroz, míg a kutya nyomképlete átmenet a terpesztésbe.
A farkas, ezzel a lépésmóddal, viszonylag gyorsan rendkívül nagy távolságokat tud megtenni. Futás közben a farkas nyomképlete leginkább a háromszögbe lépéshez hasonlít, de gyakran inkább trapéz alakú. A kutyáé pedig annyiban különbözik, hogy az egyik oldali hátsó lába nem mindig előzi meg a másik oldali elsőt.

Kép

                             Farkas nyomképe lépésben

                                (… Juharkút 2006.)

A farkas hullatéka hasonlít a kutyáéhoz, de – főként, ha kifejlett példányról van szó – nagyobb. Sok szőr- és tollmaradvány lehet benne, de gyakran gyapjú, egér- és pocokcsontok, magvak is találhatók.
A koponya erőteljes, a koponyataréj fejlett a tépőfogak nagyok.

3 1 4 2

Fogképlete: I – C – P – M - = 42

3 1 4 3

Kép


Hangja (a kommunikáció) a társas élet fontos része és eszköze a szagjelzésekkel, mimikával, testtartásokkal és hangadással való érintkezés.
A kutyáéhoz hasonlóan a „farkasnyelv” 11 alaphangból áll a nyüszítéstől az ugatásig, de a legismertebb hangja az üvöltés. Kiváltképpen téli, teliholdas éjjelent -e mikor összehívja a falkatársait.
A farkas hímjét kannak, nőstényét szukának, utódát farkaskölyöknek hívjuk.
Szaglása, látása kiváló, felettébb áll az átlagos ragadozókénál. Az álcázás nagymestere, ezért találkozik az ember ritkán a farkassal. Az ivari dimorfizmus nem feltűnő, a szuka azonban kisebb, feje finomabb felépítésű.
Mozgásterülete igen nagy egyetlen nap akár 50-100 km is bejár. Kevésbé helyhez kötött, csak kölykei felnevelése idején, azaz kb. áprilistól-októberig nem, kószál messzire fekhelyétől.

Kép

Kétéves korában ivarérett; a szuka második évének betöltésekor már világra hozza első kölykeit. Azután évenként szikla hasadékba, földbe vájt üregekbe kölykezik. Rendszerint 5-8 kölyköt, azonban előfordul, 10-12 kölyköt hoz a világra, elmondhatjuk, hogy elégé szapora állat. Párzása „koslatása” január-februárra esik, ilyenkor a domináns hímek között nagy párharcok alakulnak ki; verekednek az ivarérett, 3 évet betöltött kanfarkasokat elűzik a falkából, így kizárt a családón belüli párosodás, vagyis a vérfertőzés kialakulása. Vemhessége 62-65 napig tart, tehát áprilisban rendszerint kölykezik. A farkaskölyök 10-14 napig vak és süket. Kezdetben a farkasszuka csak tejével táplálja kölykeit. Később azonban élelmüket az apafarkas hozza, éspedig a következőképpen: úgy megrakja gyomrát, hogy kölykeihez visszatérve a megevett táplálék egy részét kihányhassa. Így a kölykeinek félig megemésztett élelmet ad.
Veszély esetén az anyafarkas szájával megfogja, és más helyre költözteti kölykeit.
A kölykök szeptember-októberig a fészkük körül élnek; ezután szüleikkel és a múlt évi farkasnövendékekkel falkát alakítanak és élelem után egyik helyről a másikra, kóborolnak. A fészekre azonban már nem térnek vissza. Egy év múlva, amikor ismét készülnek kölykezzeni, a szukák felkeresik a régi fészküket, ha nem voltak megzavarva az előző esztendőben.
Egy farkas család 6-15 km távolságra telepszik le a másik családtól.
A farkas életkora 12-16 év.
A farkas akár egy hétig is kibírja éhen, de alkalom adtán sokat akár 10-15 kg élelmet is elfogyaszt. Ha már jóllakott, nem megy messze attól a helytől, hanem lefekszik.

 

Kép

              A farkasok marakodása az elejtett zsákmány felett

A farkas alapvető tápláléka állati eredetű, de fogyaszt növényeket, megeszi a békát, még az egeret is. Legszívesebben zsákmányol őzet, szarvasborjút, mondhatni a medvén és a kifejlett vadkanón kívül mindent leteper a falkatársaival. Nagy kárókat okozhat a juhnyájakban, de elkapja az elkóborolt disznót, még a gyengébb szarvasmarhát is.
Kitartó futó, gyakran beéri a nálánál nagyobb kezdősebességű, de gyorsan fáradó vadakat. Az őz és szarvasállományra különösen veszélyes télen, amikor vastag a hó réteg és kérgesre van fagyva, ilyenkor az őz-, szarvas csülke belesüllyed, felvérzik, kisebesedik lessántúl, míg a farkast megbírja a jégkéreg.
A hordában támadó farkasok ilyenkor pusztítanak a felnőtt, egészséges vadállományban. Máskór leginkább a gyenge, beteg, fejletlen példányokat zsákmányolják, természetes szelekciót végezve hasznára a vadgazdálkodásnak.
Egy napi táplálékszükséglete nyáron testsúlyának 7 télen 14  -a.
Érdekes megfigyelés, hogy a farkas a fekhelye közelében tanyázó más állatót nem öli meg. Vagy azért teszi, hogy jelenlétét ne árulja el, vagy késöbre tartogatja, a felnövő kölykei vadászni tanítására.

Kép
Mint táplálék összetétele és csúcsragadozó pozíciója mutatja, a vadászható vadfajok képezik táplálékának jelentős részét.
Vadgazdálkodási jelentősége a vadállomány kondíciójának és egészségi állapotának javítása, mivel szívesen fogyasztja az elhullót, tetem maradványait megakadályozva egyes fertőző   vírus továbbterjedését.